IV. Az első nap az új suliban...

Kedves olvasóim :)

Tudom, hogy elkéstem a résszel, de itt van :) Szeretnék tőletek visszajelzéseket, hogy milyen a történet, érdemes-e folytatni!!! Köszönöm, és jó olvasást! :)

Eltelt a hétvége, nagyon jól érzetük magunkat. Voltunk fényűző éttermekben, méregdrága boltokban, minden olyan helyen amiről régen csak álmodni mertem. Kaptunk pár új göncöt az új iskolára. Meg sem kell említenem, hogy régen ennyit egy egész évben nem költöttünk ruhára, mint most pár óra alatt.
Szombat este vacsoráztunk egy jót, és éjfél körül szó szerint beestem az ágyamba. Az egész éjjelt végigaludtam az óriási pihe-puha ágyamban, míg reggel valaki meg nem zavart...
-...Kicsim! Kelj fel! Ébresztő, ez az első napod az új suliban...
-Ettől féltem. Ismét egy első nap...
Mikor kinyitottam a szememet láttam, hogy anya óvatos mosolyra húzza a száját.
-Jó lesz, hidd el!
-Rendben.
-Na, öltözz, nem kéne elkésnetek!
A pizsamámban kiléptem a szobám ajtaját szó szerint belebotlottam Kendall-be. Ő már teljesen el volt készülve, már ki is volt sminkelve, ezért kicsit furcsán nézett rám.
-Szia.
-Szia. Hogy aludtál?-érdeklődött kedvesen.
-Nagyon jól köszönöm, és te?
-Én is.-mosolygott rám.
Reggel együtt evett a család, sokat beszélgettünk. Em és én nem ettünk sokat, mert idegesek voltunk az őj suli miatt. Miután megreggeliztünk visszamentem a szobámba és elkészülődtem.
Az első napra egy rövid szaggatott farmert választottam egy sima fekete pólóval, és felvettem a bordó vans-omat. A hajam hullámos volt, nem csináltam vele semmit. Mikor kiléptem az ajtón Em-mel futottam össze, ő is rövid farmert vett fel, egy bordó csipkés felsővel és a fehér convers-ét.
Csak egymásra mosolyogtunk és kimentünk a nappaliba. Kendall már elkészült, de még mindig rá kellett várni. Legalább negyed órát...
Mikor kilépett a szobából teljesen más ruhát viselt, egy csipkés krémszínű szoknyát egy fehér inggel, és magassarkút. A haja ki volt vasalva, és elég erős smink is volt rajta.
-Most már félek, hogy hová megyünk...-néztem anyára.
-Én is...-szállt be Em.
-Nagyon sokan fognak titeket nézni, úgyhogy legalább nekem jól kell kinéznem.-mosolygott ránk Kendall.
-Kössz.-mondtuk egyszerre a tesómmal.
Elköszöntünk anyáéktól, és beszálltunk  a kocsiba. Alig utaztunk 3 sarkot, és már a sulinál is voltunk, szóval sétával is simán el lehet jutni, de gondolom így sokkal menőbb a belépő.
Kiszálltunk az autóból, és minden szem ránk szegeződött. Furcsa volt, mert még életemben nem néztek ennyien. Em mellém állt és körbe néztünk, de mire feleszméltünk már Kendall jóval előttünk volt. Visszafordult, és csak ennyit szólt:
-Jönnétek??
-Persze.-szaladtunk utána.
Megmutatta, hogy hol lesz az első óránk, aztán odamentünk a barátnőihez. Nem látszottak kedvesnek...ez be is igazolódott.
-Ők itt Blake, Brooke és Hailey. Ők pedig, Emery és Elizabeth, az apukám jegyesének lányai.-mutatott be minket.
-Sziasztok!-köszöntünk Em-mel.
-Titeket meg honnan szalajtottak, honnan öltöztök a turkálóból??-förmedt ránk az egyik szőkeség.
-Már ne is haragudj, de te milyen alapon szólsz hozzánk??-szóltam vissza neki.
-Liz, elég lesz!-csitított a tesóm.
-Szerintem is!!-förmedt rám Kendall is.
Nem szerettem volna már az első napon az igazgatói irodában ülni, ezért csendben maradtam. Lehet, hogy kicsit hangosak voltunk, de ekkor már mindenki minket nézett. Egy fiú társaság le sem vette a szemét rólunk, és az  egyik fiú nagyon nézett engem. Barna haja volt, és óriási kék szemei. Lehet, hogy túl sokáig néztem, mert elmosolyodott, ekkor gyorsan elkaptam a tekintetemet, és Kendall-tól megkérdeztem, hogy ki ő.
-Haha, felejtsd el. Ő Cody, a suli menő fiúja, semmi keresnivalód nincs ott.-mosolygott rám.
-Eszembe sem jutott hidd el, nekem nem jönnek be ezek a nyálas szép fiúk.
-Persze...-szólt közbe Em.
-Kendall, ne haragudj, hogy ráförmedtem a barátnődre.
-Semmi baj, neki nem kellett volna így köszönteni titeket. El van felejtve.
Kendall tovább kísérgetett minket, és megmutatta, hogy mi hol található.
Az első óránk honismeret volt, a tanárnő bemutatott minket az osztálynak, aztán megkaptuk a könyveinket. Nagyon kedves nő volt, de az óra nagyon unalmas volt. Alig vártuk, hogy vége legyen.
Mikor csöngettek felkaptam a könyveimet, és kifutottam a teremből. A terem előtt beleütköztem valakibe, amitől el is estem, és a könyveim is a földre zuhantak.
-Aúú.-ordítottam fel.
-Ne haragudj, nem volt szándékos.
-Remélem is.-mosolyogtam felfelé, és csak akkor láttam, hogy kinek mentem neki. Cody.
Ő is rám mosolygott, aztán segített felállni, felvette a könyveimet is, és a kezembe adta őket.
-Na, mi van itt? Ne máár Cod, hagyd ez a szakadt csajt!-szólalt meg az egyik "barátja".
-Hogy mit?? Mit mondtál??-néztem rá elkerekedett szemekkel.
Ekkor már egész sokan álltak körülöttünk, már az első nap többször is felhívtam magamra a figyelmet.
-Te vagy a Brookly-ni csaj nem??-kérdezte értetlenkedve.
-És ezért lennék szakadt??-ordítottam rá.
-Nick, hagyd abba!-förmedt rá Cody is.
-Na ne már, még megvéded?! Nem is ismered.
-Te sem, akkor miért mondasz rá ilyet?-kezdett el veszekedni a két fiú.
-Itt meg mi folyik?-ért oda hozzánk Kendall is.
-Semmi.-válaszoltam.
-Semmi?? Nick le "szakadt lányozta".-válaszolt Cody.
-Értem, és te mit keresel itt, Cody?
-Véletlen fellöktem...-mosolygott.
Kendall erre már nem mondott semmit, csak elment onnan, Em és én követtük. Miközben elsétáltunk, visszanéztem egy csak Cody-ra nézve tátogtam neki: Köszönöm!
Erre ő csak elmosolyodott. A többi óra eltelt, már semmi feltűnést nem keltettem. Miután haza értünk anya rögtön érdeklődni kezdett a suliról.
-Na milyen volt az első nap?
-Nekem uncsi, de Liz-nek annyira nem...-kezdte Emery.
-Miért, mi történt?-nézett rám anya.
-Semmi különös.
-Semmi különös, beszóltak neki, fellökték, beszóltak neki...egy átlagos nap.-nevetett fel Kendall.
-Ki lökött fel??-kérdezte ijedten anya.
-Csak véletlen volt, nem lényeges.
-Ki lökött fel, Liz?
-Cody...Harris.-mosolyogtam.