Késő este én és Em még TV-t néztünk a szobámban. Találtunk csoki fagyit is, úgyhogy jól telt az este. Egy béna szerelmes filmet néztünk, ami engem eléggé untatott, de Emery szó szerint rá volt tapadva a képernyőre, ezért megadtam magam, és vele néztem. Mikor vége lett mindketten feltápászkodtunk a földről, és mikor megfordultunk; anyát láttuk mosolyogva állni az ajtómban.
-Ez az utolsó esténk, amit ebben a házban töltünk. Biztos rendben vagytok a költözéssel?- kérdezte komolyan, és a mosoly is mintha eltűnt volna az arcáról. Kétségbeesettnek láttam.
-Persze, már nagyon várom! - örült először Emery.
-Minden rendben, hidd el jó lesz a változás. - mosolyogtam rá, mert tudtam, hogy megijedt az elkötelezések sorozatától.- Csak nem félsz?
-Nagyon látszik?- adta meg magát anya és végre ismét elmosolyodott. - Nem akarom, hogy Darell azt higgye, hogy nem akarom ezt az egészet... Szeretem, de félek. Nem szeretném, ha nektek rossz lenne ez az új élet.
Em és én szorosan átöleltük anyát, mert tudtuk, hogy sokat segítünk ezzel neki.
-Szerintem jó lesz, biztos mindenki kedves lesz és várom, hogy új barátokat találjak. - mondta Em. Még legalább egy órát beszélgettünk, és arra jutottunk, hogy megpróbáljuk, de ha nem jó, akkor közöljük egymással. A kompromisszum miatt anya teljesen nyugodtan ment aludni.
Ezen az estén nem aludtunk együtt Emmel, mert mindketten szerettünk volna "elbúcsúzni" a szobánktól. Sokáig feküdtem, forgolódtam, és tudtam, hogy úgysem tudok elaludni, úgyhogy a plafont néztem és gondolkoztam. Mi lesz, ha az egész költözés nem lesz ránk jó hatással? A hídon túl minden csak a pénzről szól, és mi ezt mindig elleneztük. A tesómmal lenéztük a plázacicákat, akik majd' kitörték a lábukat a 20 centiméteres magassarkújukban...nem szeretnék egy lenni közülük, és nem szeretném azt sem, hogy Emery legyen egy közülük. Hajnalban miután abbahagytam a forgolódást és gondolkodást, végre sikerült elaludnom.
A költözés napja...
Reggel boldogan keltem fel, nem tudom miért, de vártam az új dolgok megismerésére. Kíváncsi voltam az új szobámra, az új házra, az új életemre. A ruhákkal teli bőröndöket kihordtuk a nappaliba, bútorokat nem vittünk, mert már egy berendezett házba költöztünk.
Darell küldött értünk egy kocsit, amiben az ablak mellett ültem. Az út legalább fél óra lehetett, de mintha sose jöhetnék vissza úgy búcsúztam el a háztól. Egész úton, az ablakon kifelé bámultam, mert nagyon tetszett a táj. Kissé ideges is voltam, de mikor átértünk a hídon ez az érzés megszűnt. Néztem a hatalmas felhőkarcolókat, amiknek nem lehetett látni a tetejét, mert olyan magasak voltak.
Mikor megállt a kocsi és kiszálltunk megpillantottam Darell az üvegajtó előtt, amint ránk várt. Kivettük a bőröndöket az autóból, aztán a lifttel egészen a 12. emeletig mentünk. Mikor kiléptünk már nem éreztem azt az idegenséget, amit akkor éreztem mikor először voltunk a közös vacsorán, hanem már egy félig ismert lakásba léptem be.
Körbevezettek minket mindenhol, meg sem kell említenem, minden mesés volt.
-Legutoljára hagytam ezt a folyosót, amit Kendall csak úgy emleget, hogy "tini részleg" mivel itt van három szoba. Egy a Kandall-é, és a tiétek egymás mellett van. - nézett Darell rám és Emery re.
-És a ti szobátok hol van?- kérdezte Em anyára nézve.
-Kicsim, a mi szobánk az emeleten van. De akármikor feljöhettek. - fogta meg anya Darell kezét, és közben rá is mosolygott.
-Szerintem inkább nem zavarnánk. - és hirtelen zavaromban elnevettem magam, amihez a tesóm is csatlakozott.
A következő pillanatban kinyílt az egyik ajtó és Kendall lépett ki rajta.
-Én sem tenném, mármint én sem zavarnám őket a ti helyetekben, ha értitek, mire gondolok. - Kendall hozzászólásán ismét elnevettük magunkat.
-Na látom nagyon összebarátkoztatok, de azért válasszatok szobát, és aztán ha akartok még szétnézhettek, vagy elmehettek valamerre, hogy ismerkedjetek a várossal is. - mosolygott ránk Darell.
Mikor benyitottunk mindkét szobába egyből eldőlt, hogy ki melyiket szeretné, semmi veszekedés, csupán be kellett nyitni. Az egyik szoba világoskék volt, fehér fa bútorokkal és egy óriási aggyal, amin legalább 15 párna volt. Egyértelmű volt, hogy ez lesz Emery szobája.
A másik szoba krémszínű volt, sötét bútorokkal, és szintén egy óriási ággyal, amin nagyon sok párna volt. Ami a legjobban tetszett a szobában, hogy földig érő ablakai voltak, amikről gyerekkorom óta álmodozom... Mikor beléptem, olyat láttam, amit az ajtóból nem lehetett látni... A világos függöny mögött volt egy ajtó ami egy teraszra vezetett, egy teraszra Manhattan-ben ami csakis az enyém.
Leültem az agyra és végiggondoltam mindent, hogy milyen jó életem lehet itt, ha mindenhez nyitottan állok hozzá, és mennyi lehetőség tárult elém. Egyre hangosabb visítozást hallottam, mire a tesóm rontott be a szobámba.(Igen máris a szobámnak hívom, mert imádom!)
-Juuuj, ez olyan jóóóó!
-Igen, nagyon tetszik nekem is!- mosolyogtam rá. Emery ugrált még, aztán megfordult, és meglátta, hogy nekem teraszom is van.
-Na ne máár... Neked teraszod is van?
-Igen van!- erre akaratlanul is elmosolyodtam. Kimentünk együtt, és néztük a kilátást, ami elénk tárult.
-Most rögtön új profilképet akarok Facebookra!- kiáltotta el magát, amire én sem bírtam megállni a nevetést.
Később anya is csatlakozott hozzánk:
-Lányok, tényleg tetszenek a szobák?
-Igeeen!- ugrált ismét Em.
-Most viccelsz? Épp a saját teraszomon állunk. - néztem kérdően anyára.
-Ez igaz, tudtam, hogy tiéd lesz ez a szoba. - mosolygott rám. – Na, gyertek ide!
Szorosan átölelt minket, aztán kimentünk a nappaliba megbeszélni a további terveinket.
Kendall vállalkozott arra, hogy kicsit körbevezet minket a városban, úgyhogy későn értünk haza. Bementünk egy-két puccos üzletbe, ahova Kedall-nek "muszáj" volt bemennie, és meg is vacsoráztunk. Nagyon jól éreztük magunkat, Kendall is kedves volt. Először beképzeltnek gondoltam, de rá kell jönnöm, hogy ez nem igaz. Örülök, hogy a családom ilyen boldog, és, hogy nekem is tetszik ez az egész költözés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése