Mikor reggel felébredtem Em még mellettem feküdt. Mindenem elgémberedett, de nagy nehezen kikászálódtam az ágyból. A konyhában az a meglepetés ért, hogy anya reggelivel várt minket. Az asztal meg volt terítve, és minden volt rajta palacsinta, lekvár, joghurt, ami csak a szem-szájnak ingere.
- Szia, kicsim!- köszöntött mosolyogva anya.
- Szia. Mi ez a sok étel?
- Csak gondoltam egy közös reggeli közben beszélgethetünk. - mosolygott továbbra is.
- Akkor megyek felkeltem Emery-t is.
Bementem a szobámba és óvatosan felköltöttem a tesómat, aki nagyon morcosan nézett rám.
- Gyere, van reggeli...és beszélgetés. - majd gúnyos mosolyra húztam a számat.
- Reggeli, és beszélgetés? Komoly téma lesz az biztos...- mosolygott vissza Em.
A testvéremmel gyakran szavak nélkül is tudunk kommunikálni, ez ilyen testvér dolog. Egy mosolyból mindketten tudtuk, hogy a költözésről lesz szó. Egyikünk sincs ellene, mert mindig anya mellett állunk, de biztos furcsa lesz. Mikor kimentünk a szobából anya mosolyogva követett a szemével, míg leültünk.
- Na, lányok, kezdődhet a beszélgetés?
- Essünk túl rajta. - válaszolta Emery.
- A beszélgetés vagy a vallatás? - reagáltam én is a kérdésre. Mindhárman elnevettük magunkat, majd anya folytatta.
- Talán mindkettő. Nem akarom, hogy ezt ti tehernek vegyétek, mert tudnotok kell, hogy én a ti érdekeiteket nézem. Darell segít mindenben, amiben csak kell. Kerestünk nektek másik iskolát, és elég jó barátkozási lehetőség is lenne számotokra. Jelentősen megváltozhatna megint az életünk lányok.
- Mi?- kérdeztük egyszerre a tesómmal.
- Új suli? Új barátok? Erről nem volt szó...- mondta Em.
- Gondolhattátok, hogy nem fogtok minden nap a hídon túlra iskolába járni. Egy nagyon színvonalas magániskolát találtunk nektek, oda jár Kendall is.
- Gondolhattuk volna...Kendall is oda jár. - válaszoltam, mire Em elnevette magát.
- Mi a bajotok Kendall-lel?
- Semmi, semmi csak eléggé cicababa, de ez arra felé biztos természetes. - értettünk egyet Emmel. - Anya mi azt szeretnénk, hogy neked jó legyen, és szerintem mindketten gondolhattuk, hogy ez a költözés egyszer eljön. - néztem közben Emery-re. Mi maximálisan melletted vagyunk, és jöhet az új suli, meg új ház minden, ami ezzel jár. – simogattuk meg egyszerre anya kis, kezét, amit az asztalon nyugtatott.
- Nagyszerű gyerekeim vannak!- adott hálát anya az égnek. - Darell készen áll, és akármikor költözhetünk, csak rajtatok múlik. – nézett le ránk megértően.
- Összepakoljuk a cuccokat és készen is állunk! - mosolyogtunk anyára. - Anya! Egy kérdés; ezzel a lakással mi lesz? Ugye nem adjuk el?- kérdezte Emery.
- Kicsim, kétlem, hogy ezt…- mutatott körbe. – Bárki is megvenné, de eszemben sincs eladni.
- Akkor mehetünk. - mosolygott Em.
A beszélgetés után csendben megreggeliztünk, majd felöltöztünk, és a tesómmal elindultunk suliba. Minden reggel félúton találkozunk May-jel és Leon-nal. Tudtuk, hogy ma el kell nekik mondani a költözést, és azt is, hogy új suliba megyünk.
- Na, ne már, szegény Brooklynból a gazdag Manhattan-be?- kérdezte May.
- Tulajdonképpen rögtön az Upper East Side-ra, ami a leggazdagabb része Manhattannek...- sokkoltuk őket tovább.
- Azért majd meglátogatunk titeket, és remélem a lakásotokban még két személy elfér egy éjszaka erejéig. - vette át a szót Leon.
- Biztos, nem tudom mekkora lesz a lakás, eddig csak a konyhában voltunk. Remélem elfértek.
- Azért hiányozni fogtok, képeket majd kérek. - mondta May.
- Természetesen!- mosolygott rá Em.
Azt hittem rosszabbul fogják fogadni, de a kapcsolatot bárhonnan tartanám velük.
Miután Em és én hazamentünk a suliból összepakoltuk a ruháinkat, apró dolgainkat, amiket vinni szeretnénk magunkkal. Mikor készen lettünk leültünk az üres szoba közepére, és beszélgetni kezdtünk.
- El sem hiszem, hogy elmegyünk. - biggyesztette le a száját Em.
- Én sem, de meglátod, jól fogjuk érezni magunkat.
- Biztos kedvesek lesznek, de tartok az új sulitól! – görbítettem le a szám színpadiasan, de valójában komolyan foglalkoztatott a dolog.
- Ketten megyünk, úgyhogy a másikra mindig számíthatunk majd, hidd el jó lesz!- nyugtattam.
- Mert erre vannak a testvérek. - mikor Emery-re néztem óvatos, kissé félénk mosolyra húzta a száját, ekkor tudtam, hogy sikerült megnyugtatnom. Felálltam és mikor odaértem hozzá megöleltem.
- Igen erre valók a testvérek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése