Anya szólt reggel, hogy ma végre megismerjük Darell-t. Mikor én és Em hazaértünk az ágyunkon mesés ruhák várakoztak.
-Anyaaa!! Ezek honnan vannak?-kérdezte először Em.
-Darell lánya választotta nektek!-szót vissza anya.
-Óó, biztos aranyos, várom, hogy megismerjem.-szólt Em.
-Mi? Most ebbe menjünk?-mindenki tudja, hogy a testvérem és közülem Em a kedvesebb, aranyosabb...
Mikor anya a szobám ajtajába lépett kérdően nézett rám.
-Na nehogy azt mondd, hogy nem tetszik.-anya nagyon jól ismer, tudta, hogy egyszerűen mesésnek találtam a ruhát.
-Nem azt mondom, hogy nem, csak...
-Igen??-mosolygott folyamatosan.
-Csak ne a ruhákkal akarjon nálam bevágódni.
-Értem én, de most készüljetek, mert lassan megyünk.
Mikor elkészültünk lementünk a ház elé és ott állt egy kocsi, ami csakis értünk jött.
Az egész út a hídon át csendesen telt, mert a tesómmal csak ámultunk az ablakon át. Mióta Brooklynba "száműztek" minket, nem sűrűn látogattunk át a híd túlsó felére.
Megérkeztünk egy nagyon magas épület elé. Mikor felnéztem olyan volt, mintha több száz emelet lenne benne, mert nem is láttam a tetejét.
-Itt lakik Darell és a lánya?-kérdeztem egyszerre a tesómmal.
-Tulajdonképpen az egész az övé...-nézett ránk anya, és a reakciónkat várta.
-Hűűű.Menjünk már!-szólt először Em.
Mindenki tudja, hogy én és a tesóm mindketten 17 évesek vagyunk, de valamennyivel én vagyok a visszafogottabb, mert Em mindig is vágyott, hogy kitörhessen Brooklyn-ból, és drága ruhákban járhassa az utcákat. Én ennek teljesen az ellentéte vagyok, mégis mi vagyunk a legjobb testvérek. Mindkettőnknek ugyan azok a barátai, vagy May és Leon, akik szintén testvérpár. A válás óta ők azok, akik mindig mellettünk álltak.
Felértünk a az emeletes építmény 12. emeletére. El sem hittem, hogy egy egész emeleten lakik két ember.
Mikor kitárult a lift ajtaja a szavam is el állt. Beléptünk a lakásban, aminek olyan kilátása volt, hogy meg sem tudtam szólalni. Anyura néztem, aki mosolyogva figyelte a reakciónkat.
-Tetszik?-kérdezte.
-Te most viccelsz?-néztem rá tátott szájjal.
-Nanááá.-reagált Emery is.
-Na jó, most már látnom kell Darell-t.-mondtam anyának.
-Hát, én lennék az.-hallottam meg egy hangot mögülem. Megfordultam, és egy rendkívül jól öltözött, anyával egykorú öltönyös embert pillantottam meg.
-Jó napot! A nevem Elizabath Miller, de csak Liz.-fogtam kezet az öltönyössel.
Em is bemutatkozott, aztán felbukkant Darell lánya is. Egy szőke, már ránézésre is cicababa lánynak tűnt, de előre nem ítélkezem. Mikor ránéztem Em-re látszott a szemében, hogy elvarázsolta a lány kinézete, és valószínűleg a ruhája annyiba kerülhetett mint nekünk 3 hónapi lakbérünk.
-Sziasztok! A nevem Kendall Johnson, ez az apám, de már biztosan tudjátok.-fogott velünk kezet Kendall is.
Mindenki bemutatkozott mindenkinek, aztán az asztalhoz ültünk.
Hosszú...nagyon hosszú csendek következtek, mikor Darell kérdezgetni kezdett engem és a tesómat.
-És lányok, hogy megy a suli?
-Nagyon köszönjük, mindketten jól tanulunk.-válaszoltam Em helyett is.
-Kendall te nem szeretnél tesót?-kérdezte Emery Kendallt.
-Viccelsz, akkor meg kéne osztanom mindenem, és kevesebb figyelmet kapnék. Sosem szerettem volna.-válaszolta gúnyos mosollyal.
-Én örülök, hogy van tesóm.-szomorodott el Emery.
-Az jó.
Hosszú csönd következett, és már mindenki a vacsorája végénél tartott, mikor anyu és Darell egymásra néztek.
-Elmondjuk?-kérdezte Darell.
-Igen, készen állok.-mosolygott rá anya.
-Lányok!-kezdték egyszerre majd, anya folytatta.
-Darell eljegyzett, és felajánlotta, hogy költözzünk össze.
-Mii van??-vágtuk rá mindhárman egyszerre.
Hosszú beszélgetés következett, és elmagyarázták, hogy ők szeretik egymást, és együtt szeretnék leélni az életüket. Bevallom, furcsa anyát más ember mellett látni, de örülök, hogy boldog.
A hazafelé tartó kocsiút lassan és csendesen telt, Emnek és nekem meg kellett emésztenünk ezt az egészet.
Este anya próbálkozott a beszélgetéssel, de nem nagyon erőltettem. Mikor már mindenki lefeküdt, az éjszaka közepén kinyílt a szobám ajtaja, és Emery lépett be.
-Veled aludhatok?-kérdezte.
-Persze.-feleltem és óvatos mosolyra húztam a számat.
Egy testvér jelenti a legtöbbet mindenki számára, nekem a legjobb mivel a testvérem velem egy idős. Mindent megosztunk és megbeszélünk egymással. Semmi és senki nem állhat közénk.
-Anyaaa!! Ezek honnan vannak?-kérdezte először Em.
-Darell lánya választotta nektek!-szót vissza anya.
-Óó, biztos aranyos, várom, hogy megismerjem.-szólt Em.
-Mi? Most ebbe menjünk?-mindenki tudja, hogy a testvérem és közülem Em a kedvesebb, aranyosabb...
Mikor anya a szobám ajtajába lépett kérdően nézett rám.
-Na nehogy azt mondd, hogy nem tetszik.-anya nagyon jól ismer, tudta, hogy egyszerűen mesésnek találtam a ruhát.
-Nem azt mondom, hogy nem, csak...
-Igen??-mosolygott folyamatosan.
-Csak ne a ruhákkal akarjon nálam bevágódni.
-Értem én, de most készüljetek, mert lassan megyünk.
Mikor elkészültünk lementünk a ház elé és ott állt egy kocsi, ami csakis értünk jött.
Az egész út a hídon át csendesen telt, mert a tesómmal csak ámultunk az ablakon át. Mióta Brooklynba "száműztek" minket, nem sűrűn látogattunk át a híd túlsó felére.
Megérkeztünk egy nagyon magas épület elé. Mikor felnéztem olyan volt, mintha több száz emelet lenne benne, mert nem is láttam a tetejét.
-Itt lakik Darell és a lánya?-kérdeztem egyszerre a tesómmal.
-Tulajdonképpen az egész az övé...-nézett ránk anya, és a reakciónkat várta.
-Hűűű.Menjünk már!-szólt először Em.
Mindenki tudja, hogy én és a tesóm mindketten 17 évesek vagyunk, de valamennyivel én vagyok a visszafogottabb, mert Em mindig is vágyott, hogy kitörhessen Brooklyn-ból, és drága ruhákban járhassa az utcákat. Én ennek teljesen az ellentéte vagyok, mégis mi vagyunk a legjobb testvérek. Mindkettőnknek ugyan azok a barátai, vagy May és Leon, akik szintén testvérpár. A válás óta ők azok, akik mindig mellettünk álltak.
Felértünk a az emeletes építmény 12. emeletére. El sem hittem, hogy egy egész emeleten lakik két ember.
Mikor kitárult a lift ajtaja a szavam is el állt. Beléptünk a lakásban, aminek olyan kilátása volt, hogy meg sem tudtam szólalni. Anyura néztem, aki mosolyogva figyelte a reakciónkat.
-Tetszik?-kérdezte.
-Te most viccelsz?-néztem rá tátott szájjal.
-Nanááá.-reagált Emery is.
-Na jó, most már látnom kell Darell-t.-mondtam anyának.
-Hát, én lennék az.-hallottam meg egy hangot mögülem. Megfordultam, és egy rendkívül jól öltözött, anyával egykorú öltönyös embert pillantottam meg.
-Jó napot! A nevem Elizabath Miller, de csak Liz.-fogtam kezet az öltönyössel.
Em is bemutatkozott, aztán felbukkant Darell lánya is. Egy szőke, már ránézésre is cicababa lánynak tűnt, de előre nem ítélkezem. Mikor ránéztem Em-re látszott a szemében, hogy elvarázsolta a lány kinézete, és valószínűleg a ruhája annyiba kerülhetett mint nekünk 3 hónapi lakbérünk.
-Sziasztok! A nevem Kendall Johnson, ez az apám, de már biztosan tudjátok.-fogott velünk kezet Kendall is.
Mindenki bemutatkozott mindenkinek, aztán az asztalhoz ültünk.
Hosszú...nagyon hosszú csendek következtek, mikor Darell kérdezgetni kezdett engem és a tesómat.
-És lányok, hogy megy a suli?
-Nagyon köszönjük, mindketten jól tanulunk.-válaszoltam Em helyett is.
-Kendall te nem szeretnél tesót?-kérdezte Emery Kendallt.
-Viccelsz, akkor meg kéne osztanom mindenem, és kevesebb figyelmet kapnék. Sosem szerettem volna.-válaszolta gúnyos mosollyal.
-Én örülök, hogy van tesóm.-szomorodott el Emery.
-Az jó.
Hosszú csönd következett, és már mindenki a vacsorája végénél tartott, mikor anyu és Darell egymásra néztek.
-Elmondjuk?-kérdezte Darell.
-Igen, készen állok.-mosolygott rá anya.
-Lányok!-kezdték egyszerre majd, anya folytatta.
-Darell eljegyzett, és felajánlotta, hogy költözzünk össze.
-Mii van??-vágtuk rá mindhárman egyszerre.
Hosszú beszélgetés következett, és elmagyarázták, hogy ők szeretik egymást, és együtt szeretnék leélni az életüket. Bevallom, furcsa anyát más ember mellett látni, de örülök, hogy boldog.
A hazafelé tartó kocsiút lassan és csendesen telt, Emnek és nekem meg kellett emésztenünk ezt az egészet.
Este anya próbálkozott a beszélgetéssel, de nem nagyon erőltettem. Mikor már mindenki lefeküdt, az éjszaka közepén kinyílt a szobám ajtaja, és Emery lépett be.
-Veled aludhatok?-kérdezte.
-Persze.-feleltem és óvatos mosolyra húztam a számat.
Egy testvér jelenti a legtöbbet mindenki számára, nekem a legjobb mivel a testvérem velem egy idős. Mindent megosztunk és megbeszélünk egymással. Semmi és senki nem állhat közénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése