Egyre gyorsabban teltek a napok, hetek...Egy idő után észrevettem, hogy Em és én egyre kevesebb időt töltünk együtt. Én sokkal többet voltam Cody-val és a fiú barátaival, mert már ők is befogadtak. Nick nem is olyan beképzelt, mint azt elsőre gondoltam. Vele is nagyon jókat lehet beszélgetni és nevetni. Még egy fiú barátom van, Abdul. Abdul igazi bulizós tini, nem tudnék olyan helyet mondani ahol ő még nem bulizott, az Upper East Side-tól egészen Brooklyn-ig. Nem jártam el sokat otthonról csak a fiúkkal és Emily-vel, ellentétben a tesómmal. Emery-t teljesen megváltoztatta a költözés. Egyre több időt tölt Kendall barátnőivel, Brook-kal és Blake-kel. Az új barátai nagyon ellenszenvesek nekem és anyának, de nem tehetünk semmit ellene, hisz nem hallgat ránk. Egyre többet jár éjszakánként bulizni, először csak hétvégéken járt el, de már hét közben is. Anya már próbált beszélni a fejével, de akkor rávágta, hogy neki milyen nagy trauma ez a költözés, és mennyire hiányzik neki apu.
Persze én nem hittem el neki, mert egész életében arra vágyott, hogy gazdagok legyünk, és két marékkal szórhassuk a pénzt.
Úgy éreztem, hogy kéne beszélnem anyával, mert ez nem mehet így sokáig, hisz folyamatosan romlanak a jegyei is.
Szombat hajnalban a lift hangjára keltem, nem tudtam mi lehet az. Kimentem a szobámból, és a folyosón találkoztam anyával aki szintén felébredt a zajra.
-Ki lehet az??-kérdeztem tőle.
-Nem tudom, nézzük meg.
Mikor odaértünk a lifthez Emery szállt ki a liftből, kezében a 10 centiméteres magassarkújával, amiben gondolom egész este megfájdult a lába.
-Ilyenkor kell hazaérni?-kérdezte tőle anya.
-Ez egy egyszeri eset, különben meg szombat van.-vágta rá Em.
-És ha szombat van akkor ilyenkor kell hazajönnöd? Nézd meg a testvéred itthon volt egész este.-mutatott rám anya.
-Óóó, ő a Szent lány, aki sehova nem jár.
-Én nem ezt mondtam.-nézett a szemébe anya.
-Nem érdekel...-ránk sem nézett, csak bement a szobájába.
Én meg sem tudtam szólalni, nem tudom hová lett a testvérem akivel mindent együtt csináltunk, és mindenben egy véleményen voltunk.
Ránéztem anyára aki szintén szóhoz sem jutott.
-Menj aludni kicsim, majd reggel beszélünk.
-Rendben, jó éjt!-köszöntem el.
Igazi lusta típus vagyok, szóval másnap 11-kor keltem fel. Mikor kimentem anya a nappaliban ült, és nézett ki az ablakon.
-Szia!-köszöntem neki.
-Szia kicsim.-mosolygott rám, aztán újra a ablakon át bámult.
-Anya, nem gondolod, hogy Em megváltozott, hogy túl sokat jár el itthonról?
-Óó, ugyan ő még fiatal, most kezd fellázadni.
-Én is vele egyidős vagyok...
-Tudom, de őt jobban megviselte a költözés.
-Ez komoly, te ezt el is hiszed?? Szerinted abban a pöcegödörben akart lakni? Pont ezt használja arra, hogy mindet megengedj neki.
-De azt mondta, hogy elmegy apádhoz, és ezt nagyon nem akarom, tudod te is.
-Nem merne elmenni hozzá, itt ez az új élet, megvan mindene, ott nem kap semmit. Ez csak egy kifogás.
-Nem tudom...
Megérkezett az emlegetett testvérem is:
-Na, már korán reggel ki kell beszélni mikor én még fel sem keltem?-kérdezte csípősen.
-Ha hamarabb felkeltél volna hallgathattad volna ahogy kibeszélünk.-húztam gúnyos mosolyra a számat.
Emery nem tudott rá semmit sem válaszolni, csak felkapott egy tányér palacsintát az asztalról, és bevonult a szobájába.
-Anya ma találkozok a fiúkkal, kimegyünk deszkázni.
-Rendben kicsim-felállt és megölelt-minden rendben lesz.
-Tudom.-mosolyogtam rá.
Délután kettőkor találkoztunk a fiúkkal, de ők már hamarabb kimentek a pályára. Em egy órával előttem elment, de nem érdekelt, mert azt hittem, hogy a beképzelt barátnőivel találkozik.
Mikor kiértem a pályára megláttam a fiúkat, köztük Cody-t is...és egy lányt aki ölelgette.
Olyan, messze volt, hogy először nem láttam , de mikor közelebb sétáltam láttam, hogy Emery az. Biztos, hogy hallgatózott míg én anyával beszéltem.
-Te meg mit keresel itt?-förmedtem rá.
-Jöttem bandázni talán baj??
-Bandázni? Ide? Mi lett a kis barátnőiddel, túl sokat szoliztak?
-Ők nem járnak, szoliba, képzeld el.
Láttam Codyn, hogy kezdete kényelmetlenül érezni magát, ezért megfogtam a testvérem kezét és elráncigáltam onnan.
-Te mégis mit képzelsz magadról?-förmedtem rá.
-Lásd, hogy annyira nem bír mint azt te hiszed.-vigyorgott gúnyosan.
-Miért?? Mert hagyta, hogy ölelgesd, szánalmas vagy.
-Ő ölelt engem...
-Persze, láttam, hogy nem tudott lerázni magáról.
Emery nem tudott mit mondani, ezért otthagyott. Nem tudom hova ment, de nem is érdekelt. Sosem hittem, hogy a testvéremmel ennyire más utakon fogunk járni.
Mikor visszamentem Cody elhívott beszélgetni.
-Mi történt? Mi ez a veszekedés?-kérdezte.
-Megváltoztatta a költözés, olyan lett mint Brooke és Blake.
-Úú, nehéz ügy.
-Na ne mond, hogy neked nem jönnek be a csini babák.-nevettem rá.
-Pedig tényleg nem, nem vonzanak a beképzelt, elkényeztetett lányok.-mosolygott óvatosan.
Nem tudtam semmit mondani, csak a talajt bámultam.
-Ne aggódj minden rendben lesz.-karolt át.
Az este egészen nyugodtan telt, de Em hajnalig megint nem jött haza. Anya nagyon aggódott, ezért le sem feküdt aludni. Hajnali 3-kor ismét a lift hangjára ébredtem.
Mikor az ajtóhoz mentünk Emery lépett ki, aki tömény alkohol illatát árasztotta magából.
Anya percekig szóhoz sem jutott, aztán megszólalt, de látszott rajta, hogy nagyon dühös.
-Kislányom, te ittál?
-Csak egy kicsit.-nevette el magát Emery.
-Ne mondj semmit, nem vagyok rá kíváncsi, menj aludj, reggel beszélünk.
Én is lefeküdtem aludni, de nem igazán sikerült.
Reggel 10 körül Emery kikászálódott az ágyából, és a nappaliba lépett, ahol anya és én ültünk.
-Anya, nagyon sajnálom!-nézett rá.
-Nem érdekel, hogy mit sajnálsz, pakold össze a cuccodat, és James (a sofőr) elvisz apádhoz Brooklyn-ba. Azt mondtad megviselt a költözés, ezért lehetőséged van rá, hogy mindened meglegyen amit szeretnél.
-Na nem, biztos, hogy nem.
-Neked ebbe nincsen beleszólásod, magadnak csináltál mindent. Menj pakolni!
A telefonom csörgését hallottam a szobámból, ezért felálltam.
-Te nem szólsz semmit?? Nem segítenél??-nézett rám könyörgő tekintettel Emery.
-A tegnap után mit vársz? Magadra maradtál, majd megnézzük, hogy a "barátnőid" mennyire fognak veled törődni.-válaszoltam hűvös tekintettel, majd otthagytam.
Cody keresett, és elhívott sétálni. Nagyon sokat beszélgettünk, és éreztem, hogy számíthatok rá ami nagyon jól esett. Megnyugtatott, hogy minden rendben lesz, és Em nem fogja sokáig bírni nélkülünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése