Egy alakváltó szerelme

Ez a nap különleges számomra, mert ma van a szülinapom, ezért arra gondoltam, hogy megleplek titeket ezzel a történettel :)
 


 Egy alakváltó szerelme

 

 

 

       -Egy kis papírra ráírtam, hogy: "Mert szeretlek!" és az iskolai szekrényébe tettem.A folyosó végén vártam a reakcióját.Amint meglátta elmosolyodott, majd bement az órájára.Éjjel-nappal furdalt a lelkiismeretem, hogy nem mondom el neki ami igazából vagyok.-panaszkodtam Jared-nek.

-Háát...haver, szerintem nem a legkönnyebb dolog elmondani a barátnődnek, hogy vérfarkas vagy!De neked legalább van barátnőd!-válaszolt, és álmélkodva nézte Emmát.Aki mellesleg az én barátnőmnek: Emilynek a legjobb barátnője.Bonyolult...

 

                  Pár nappal ezek előtt...

 

Jared és én rájöttünk, hogy mostanában semmi sincs rendben velem.Minden egy harapással kezdődött az erdőben, ami varázslatos módon másnapra eltűnt.Jar megütött és viccesen azt mondta:

-Gyóó...lehet, hogy vérfarkas lettél.-nevetett.Én is nevettem rajta, de azon az éjjel egy szemet nem aludtam, csakis ezen járt az eszem.

Pár nappal később megkeresett egy férfi:Max.Első látásra nagyon félelmetes volt, de mikor jobban megismertem tudtam, hogy segíteni akar.Kiderült az, amivel eddig csak szórakoztunk.

A nevem:Ryan McKay, 17 éves, és a harapás óta vérfarkas vagyok.

 

              Vissza a történtekhez:

 

Tudtam, hogy a kapcsolatom Emilyvel nem csak egyszerű kapcsolat, ez komolyabb.Teljesen megbízok benne, ezért várok a megfelelő alkalomra, hogy elmondjam neki az igazat magamról.

Jared mindig megpróbál lebeszélni róla, de már nem bírom sokáig.

Már nem vagyok ártalmas az emberekre, mert megtanultam kontrollálni az átváltozásaimat.

Azon a napom elmondta Max, hogy valószínűleg pár hét múlva nagy csata várható, mivel egy alfa falka jön a városba Maxért.A farkasoknál vannak :

Alfák:ők az irányítók, a legerősebbek, minél nagyobb a falka, annál nagyobb az alfa ereje.

Béták:a falka többi tagjai, akik erőssé teszik az alfát.

Omegák:a falka nélküli  farkasok, őket kapják el a legkönnyebben, és ölik meg.

Tehát: amivel nekünk szembe kell néznünk az egy falkányi alfa, ennél erősebb nincs.

-És az ő vezetőjük mi?-kérdezte Jared.

-Azt ne is akard tudni, látszatra gyenge, de tőle erősebb nem létezik.-válaszolt Max.

Már én is félni kezdtem, de tudtam, hogy ha felkészülünk akkor mi győzünk. 3 nap van még a suli bál, ezt minden évben megrendezik.
Mindenki azon izgul, hogy nem lesz párja, mind Jared.Nagyon szeretette volna, Emmát elhívni, de tudta, hogy esélye sem lesz nála.Gondoltam rá, hogy megpróbálok neki segíteni és megkérem Emily-t, hogy beszéljen Emmával Jar érdekében.Örülnék ha végre igazán boldognak látnám...Suli után megyek Emilyhez "tanulni" majd akkor beszélek vele.
Emilyéknél:
-Tudod, hogy mindent megtennék érted igaz?-kérdeztem tőle.
-És te tudod, hogy egyre jobban szeretlek?-nézett rám azokkal a kérdő szemeivel...
Abban a pillanatban az ágyra lökött, és egyre gyorsabb volt minden, míg nem nyílt az ajtaja...
Mrs.Gembird lépett be az ajtaján, de mire ránk nézett már az ágy szélén ültünk, és a törit tanultuk.
-Szia anya!Segíthetek valamiben?-kérdezte Em.
-Ó...Sziasztok, nem csak köszönni szerettem volna neked.És...
szia Ryan!-nézett rám ijesztően...
-Jó napot Mrs.Gembird, és...én pont menni készülök...-nem volt más választások, hisz megöl a szemével.
Eszembe jutott, hogy nem tudtam megkérdezni tőle, hogy nem beszélne-e Emmával.
*Nem baj, majd felhívom később-gondoltam.
Később felhívtam:
-Szia! Szeretnék kérni tőled valamit.
-Mit?-kérdezte.
-Hogy tudod, hogy Jarednek nincsen párja a bálba és...
-...beszéljek Emmával az érdekében?
-Igen, nagyon megköszönném.
-Mondjuk úgy, hogy a következő alkalommal nem hagysz itt egy szó nélkül?
-Nem láttad, hogy nézett rám?!Megijedtem...
-Jól van tudod, hogy nem tudok rád haragudni...Szeretlek!
-Én is!Szia.-és letettük.
Másnap:
Reggel odajött hozzám Em és ennyit csinált:
-Sziaaa! Beszéltem Emmával, és azt mondta, hogyha Jar elhívja akkor igent fog neki mondani.
-ÓÓ...nagyon köszönöm.Remélem lesz valami kettőjükkel, mert Jar már első óta belé van zúgva...
-Igen, jó lenne...-és meredt tekintettel nézett rám.
Odaugrott hozzám, és erősen átölelt...
-Nagyon nagyon szeretlek, ugye tudod?
-Persze, hogy tudom, de ezt most miért mondod?
-Nem mondhatom a barátomnak, hogy szeretem?!
-De persze, hogy mondhatod, csak azt hittem, hogy csináltál valamit...
-Bocsánat, hogy tegnap úgy rádförmedtem a telefonban...csak
a szüleimmel már nem bírok...
-Semmi baj, gondoltam, hogy valami van...-válaszoltam neki
és én is átöleltem.
-Mellesleg imádlak megölelni!!-mondta az aranyos hangján.
Jared és Emma jöttek a folyosón:
-Hogyha most elhívlak a bálba igent mondassz?-kérdezte Jar kételkedve.
-Miért ha nemet mondok akkor nem is hívsz?-mosolygott Emma.
-Hát akkor nem kockáztatok...
-Na akkor kérdezd meg és kiderül.-egyre jobban mosolygott.
-Emma, nagyon örülnék ha velem jönnél a suli bálba.Mi a válaszod?-nézett óriási szemekkel.
-Hmm...igen elmegyek veled.
-*elkezdett ugrálni*Tényleg velem jössz??
-Hát úgy néz ki, de kérlek ne ugrálj mert ez ciki...
-Okés...
Jared odafutott hozzánk és  megütötte a hátamat:
-Naa...nem itt kell szerelmeskedni, ez egy iskola, a tanulás helye...-és vigyorgott.
*Emily elment*
-Na te meg ne vigyorogj már ennyire.Talán van párod a bálba?
-Jól van nem vigyorgok...

 

 -Héé...honnan tudtad, hogy ő lesz a párom??Te intézkedtél?
-Talán...
-Hát jól van nem baj...Amúgy is ment volna nélküled is!-és mosolygott tovább.
-Biztos ment volna..
A bál napja:
Én és Jared együtt készülődtünk, és utána egy kocsival mentünk el a lányokért.Már mindketten eléggé idegesek voltunk, de én azért mert úgy éreztem, hogy ma el kell mondanom az igazat Emilynek.Azzal kapcsolatban, hogy mi is vagyok valójában.
Elmentünk a lányokért, ők is együtt készülődtek.
Mikor kiléptek a házból nekem és Jarednek elállt a szavunk.
Mindketten hosszú ruhában voltak, és felénk sétáltak.
-Mehetünk lányok?-kérdeztük.
Emma és Jar ültek elől, mert Jared vezetett.Én és Emily egymásra hajtott fejjel ültünk.
Éjfélkor akartam elmondani az igazat, de ebbe  a tervembe egy kis hiba csúszott.Max egyszer csak ott volt a suliban és kihívott minket.Em nem tudta, hogy hova lettem ezért elkezdett keresni.
Mikor kimentünk ott volt pár alfa úgy tűnik már meg is érkeztek, hirtelen összeszorult a gyomrom, mert tudtam, hogy most lesz a harc.
-Maxet akarjuk, mert mi a tehetségekre vadászunk.Ha most csatlakozol nem lesz harc, és nem haltok meg.
-Nem fog csatlakozni hozzátok!-mondtam.
-Ha harc, hát legyen harc.
*Mindenki átváltozott*
Megsérültem, és Max is, mi csak ketten voltunk 5 alfa ellen.
-Sose győzhettek ellenünk.1 heted van dönteni, ha nem akkor meghaltok!-néztek Max-re.
Mikor a földön voltam, és megfordultam megláttam Emilyt.
-Mi lett belőled?!Én nem ezt akarom!-és elfutott.
-Emily!!Ne várj meg!
Nem tudtam utána futni, mert súlyos sérüléseim voltak amik csak lassan gyógyultak azért, mert egy alfa okozta.
Tudtam, hogy már hamarabb el kellett volna mondanom neki, de már nem tehettem mást.
A következő héten, mikor meglátott a suliban szó szerint menekült előlem, amin nem is csodálkozom, hisz egy farkas vagyok...
Nagyon nehezen telt a hét nélküle, egyszer volt rá lehetőségem, hogy beszéljek vele:
-Ne..csak ne félj tőlem..akkor este akartam elmondani, de már késő volt.
-Hát igen..késő, már késő.Remélem megérted, de ennek vége, ne is keress mert én ezt nem bírom.
-Csak tudd, hogy én ettől ugyan úgy szeretlek.*és elmentem*
Mikor eljöttem ennyit suttogott magában:én is...minden nap jobban.
Elmosolyodtam magamban, de nem néztem rá, nehogy megtudja, hogy hallom amit mondd...
Talán még van remény?!-gondoltam magamban.
A talánnal nem megyek sokra, hisz pár nap múlva meghalunk.
Jared futott felém, és elújságolta, hogy összejöttem Emmával, nagyon boldog volt, ezért én is..Bár volt elég problémám.
A csata előtti nap odamentem Emilyhez, nem érdekelt, hogy nem akart látni, de elkellett mondanom neki, hogy mennyire szeretem..
-Szia!Ne félj, nem bántalak.-nyugtattam meg.
-Tudom!-de nem nézett rám.
-Emlékszel mikor olyat játszottunk, hogy ki szereti jobban a másikat?
-Igen!-és rám nézett.
-Úgy néz ki, hogy én győztem...Szeretlek!
-Ezt most miért mondod nekem?-kérdezte.
*nagy levegőt vettem*
-Mert holnap lesz a harc az alfákkal, és valószínű,  hogy meghalok...
-Ne mondj ilyet, utána mondani fogok neked valami, úgyhogy
ne halj meg!-és rám mosolygott.
A csata napja:
Az erdőben vártuk őket, nagyon nagy harcra készültünk fel.
Mikor odaértek megkérdezték:
-Hogy döntöttél?
-NEM!-válaszolt Max.
-Akkor kezdődjék-feleltek.
A legkeményebb ellenfeleink az ikrek voltak.Mikor sikerült legyőzni őket visszavonultak.
-Akkor fogunk támadni, mikor el sem képzelitek, hogy ott vagyunk!Ti is lesztek gyengék, és Max közénk fog tartozni!
-Akkor majd találkozunk!
Emily a házunknál várt rám egész délután mikor meglátott, hozzám futott és megölelt.
-Tudod mit akartam mondani?-kérdezte.
-Hogy szeretsz?-néztem rá.
-Félig..azt, hogy én győztem..-és mosolygott.
-Miért?-kérdeztem.
-Mert még mindig szeretlek! És SZERETNI is foglak.

 

 

 

Örökkön örökké!♥

 

                                                     
                                 XOXO. GG.